Gyakori Kérdések

Szülői kérdés:

Kislányom ez év júniusában lesz hat éves. Szeretném tudni, hogy iskolaérett-e?

Tisztelt Szülő!

Mit is jelent az, hogy iskolaérettség?

Ez az egy szó magában foglalja több száznyi testi, pszichikai és gondolkodási képesség bizonyos fokú az iskola megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintjét. A gyermeknek testileg, pszichés és szociális szempontból egyaránt alkalmasnak kell lennie az iskolai élet megkezdésére.

• Hat éves korára egy gyermek kb. 110-120 cm magas és 20 kg. Természetesen ettől lehetnek eltérések. A gyerek teste megnyúlik, karcsúbb lesz, és eltűnik a kisgyermekekre jellemző pocak, tehát alakváltozáson megy keresztül. Megkezdődik a fogváltás. Ez az idegrendszer megfelelő érettségéről nyújt tájékoztatást. Fontos a jó egészségi állapot, a jó fizikai erőnlét, ami az iskolatáska cipelése és az egy helyben ülés miatt fontos.Testi szükségletei kielégítését késleltetni és irányítani képes (evés, ivás, biológiai szükséglet).
• Egyértelműen eldönthető a gyermek jobb- vagy balkezessége (ezen kívül fontos arra is figyelni, hogy a gyermeknek ugyanaz a lába, szeme és füle-e a domináns, amelyik kezével a ceruzát használja).
• A gyermek mozgása összerendezett: tehát például nem okoz neki gondot a lábujjhegyen-, sarkon- vagy külső talp élen járás, a páros vagy fél lábon ugrálás vagy a fej emelgetése hason - vagy háton fekvés közben.
  A gyermek finommozgása is összerendezett: képes a váll, a csukló, az ujjak független mozgatására. Ügyesen fogja a ceruzát, tud cipőt kötni, jól használ olyan eszközöket, mint pl. az olló, vagy az evőeszközök.
• Jó az egyensúlyérzéke: pótkerék nélkül biciklizik, egyedül hajtja a hintát.
• A gyermeknek megfelelő tisztaságúak a beszédhangjai, folyamatosan, gazdag szókinccsel, a nyelvtani szabályok használatával fejezi ki magát. A gyermek beszédhibájával, annak korrigálásával kapcsolatban érdemes kikérni az óvodai logopédus véleményét.
• A jól rögzíthető, tartós figyelem elengedhetetlenül fontos az iskolába lépéshez. Az iskolába készülő gyerek legalább 20 percig legyen leköthető rajzolással, feladatlappal. A gyereknek feladatvégzése során ne legyen már szüksége állandó külső kontrollra, figyelmeztetésre.
• Nem okoz neki gondot versek, rövid mesék megtanulása és elmondása.
• Gondolkodásában fontos, hogy elvontabbá váljon, mint a korábbi években: felismerje a rész-egész viszonyát, képes legyen a lényeg kiemelésére, összefüggések meglátására, következtetések levonására, ítéletalkotásra.
  Biztos legyen az alak-háttér megkülönböztetésében: ez azt is jelenti, hogy el tud vonatkoztatni a zavaró körülményektől és ki tudja választani a számára fontos információt.
• Ismeri a saját testét, biztonsággal tájékozódik rajta: tisztában van testrészei nevével és helyével.
• Jól tájékozódik a térben és a síkban, tisztában van az irányokkal (fent, lent, előtt, mögött, között, felé, bal, jobb, stb.) Ez fontos lesz a későbbiekben például a p-b, d-b betűk felismerésében, megkülönböztetésében, az írás és olvasás irányának kialakításában.
  Képes soralkotásra, sorminta folytatására.
• Tízes számkörben eszközzel biztonságosan számol. Ismeri a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát.
• Széleskörű ismeretekkel rendelkezik az őt körülvevő világról. Ismeri a személyes adatait: családtagjai nevét, lakhelyét. Tisztában van az évszakok, a napok, és napszakok nevével, azok váltakozásával.
• A gyermek várja az iskolát, készül rá, és ez a játékában, tevékenységében is megjelenik.
• Érzelmileg kiegyensúlyozott, stabil.
• Alkalmazkodik a szabályokhoz. Ezzel együtt nő a fegyelmezettsége, majd a figyelme is.
• Képes megfelelő kapcsolatok kialakítására mind a felnőttekkel, mind a gyerekekkel. Igénye van arra, hogy közösségben legyen, és hogy oda be tudjon illeszkedni. Vannak barátai, és képes a közösség szabályaihoz igazodni, alkalmazkodni.
• Együttműködik és kitartó a feladatok elvégzésében: nem hagyja őket félbe. Kialakult a feladattudata. Megérti, hogy bizonyos feladatokat akkor is el kell végeznie, ha nincs hozzá kedve, fáradt vagy szívesebben játszana.
• Önfegyelemmel rendelkezik, szükségleteit képes késleltetni: nem akar mindent azonnal, tud várni. Vagy például mozgási igényét legalább olyan mértékben képes kordában tartani, hogy ez a feladathelyzetekre és a fegyelmezettségre ne legyen negatív hatással.
• Szembe tud nézni azzal, hogy valami nem sikerül rögtön. Nem veszíti el a kedvét, ha valamit ki kell javítania. Mer és akar újra és újra hozzáfogni egy-egy feladathoz. Nem esik kétségbe, ha nem az övé a legszebb rajz, vagy a legtökéletesebb munka.
• Elfogadja a felnőtt irányítását, szót fogad neki. Képes rá, hogy a felnőtt (a tanító) által kijelölt tevékenységet előbbre valónak tekintse minden más tevékenységnél. Ugyanakkor bizalommal fordul a felnőtt felé, és segítséget kér, ha arra van szüksége.

Tisztelt Logopédus!

Gyermekem 3 éves, s azt hallottam, hogy az ő beszédüket is „meghallgatja már a logopédus” az óvodában. Mire számítsak, milyen módon vizsgálják majd a gyermekem beszédét?

Tisztelettel: egy édesanya

Kedves Anyuka!

Aggodalomra semmi ok, pár éve lett kötelező a 3 évesek logopédiai szűrése az óvodákban. Ez első körben a szülőkhöz szóló kérdőív, melyben gyermekük szókincséről, mondathasználatáról és nyelvhasználatáról kell kérdésekre felelni. Ezt a logopédus kiértékeli, s megállapítja, hogy feltételezhető-e nyelvfejlődési elmaradás. Az óvónénik véleményét is kikérjük, ha már ismerik valamennyire a gyermeket. Amennyiben felmerül a gyanú, személyesen találkozom a szülőkkel és a gyermekkel, hogy egy anamnézis felvételével, illetve a gyermekkel való kapcsolatfelvétellel döntés születhessen. Ha partner a gyermek, akkor ebben a korban már vizsgálni lehet az aktív illetve a passzív szókincset és a beszédértést. S meg lehet állapítani, hogy ezek az életkori szintet elérik- e avagy nem. 3 éves korban a pöszeség még élettani beszédhibának minősül, ekkor még ezzel nem kell foglalkozni. Amennyiben azonban a gyermek nem beszél, keveset beszél, nyelvhasználati hibákat vét, vagy beszédértés terén tapasztalunk elmaradást fontos a fül-orr- gégészeti kivizsgálás, hogy kizárhassuk az esetleges hallásproblémát. További kérdés esetén keressen bizalommal!

Tisztelt Logopédus!

Gyermekemnél az 5 éves logopédiai szűrésen megállapították, hogy több hangra kiterjedően van beszédhibája, logopédushoz fog járni. Otthon én mit tehetek a fejlődése érdekében?

Válaszát köszönöm: egy aggódó anyuka

Kedves Anyuka!

A kérdéséből nem derült ki, hogy mely beszédhangok érintettek, így általánosságban válaszolok és ajánlok kiadványokat. Jellemzően a s-zs-cs, sz-z-c, r,l  illetve a gy-ty-ny hangok képzésével van ebben az életkorban leggyakrabban probléma. Előfordul a k,g illetve az ö,ü hangok ejtésének problémája is. A logopédus sajnos nem varázsló, ezért attól, hogy a gyermek logopédiára jár varázsütésszerűen nem fog megszűnni a beszédhibája. A logopédiai terápia során fontos a gyermek, szülő, logopédus szoros együttműködése, bármelyik fél aktív részvétele nélkül a terápia nem lesz sikeres. A logopédus a foglalkozások során fejleszti a gyermek ajak –és nyelvizmait, majd kialakítja és rögzíti a hangot, ezt követően pedig történik az új hang automatizálása a szavakban, szókapcsolatokban, mondatokban. Ezek mellett fontos a gyermek hallási figyelmének fejlesztése, hogy képes legyen a tévesztett hangot megkülönböztetni az új hangoktól. A szakember a gyakorlatokat a legtöbb esetben vezeti a gyermek füzetében, melyet otthon naponta 10-15 percet, tükör előtt kellene gyakorolni. Fontos, hogy a gyakorlás napi rutinná váljon. A piacon sok kiadvány megjelent, én a következőket használom és merem ajánlani: Gyakorlófüzet az r,l hangok tanításához, Gyakorlófüzet a sziszegő hangok tanításához, Hangadó könyvcsalád (adott hangcsoportokra van szerkesztve), Látogatás a hangok birodalmába (s-zs-cs, illetve r,l hangokhoz). Ajánlom, hogy kérje ki a gyermeke logopédusának véleményét, hogy az Ön gyermekének mely könyv(ek) lennének a megfelelőek.

Szülői kérdés:

4 éves kisfiam nem szeret rajzolni. Hogyan tudnám felkelteni az érdeklődését a rajzolás iránt?

Kedves Szülő!

Ebben az életkorban még nem minden kisgyermek szeret rajzolni és erőltetni sem érdemes. Ahhoz, hogy gyermek leüljön rajzolni, meg kell vele ismertetni és szerettetni az alkotás örömét, melynek nem az a módja hogy rögtön ceruzát adunk a kezébe. A ceruzafogást sok-sok apró lépés előzi meg. Az első lépés a tenyérrel és az ujjakkal való festegetés, az ujjakkal való rajzolgatás, homokba, sárba, hóba, grízbe, lisztbe, borotvahabba.Ezután a vastag marokra fogható rajzeszközök következnekpl.: aszfaltkréta, zsírkréta ezekkel járdára, nagy csomagolópapírra lehet firkálni. Adhatunk a kezébe botot, hurkapálcát, rúzst. Nagyszerű móka a zöldségekkel, szivaccsal, falevéllel, virággal, madártollal való festés. Ezek lesznek az első élmények. Fontos, hogy a felnőtt ne kritizálja, és ne irányítsa a gyermek tevékenységét. Ha ezek az alkotások felkeltették az érdeklődését, akkor valószínű, hogy az ecsetet és a ceruzákat is használni fogja. Festhet konyhai eszközökkel pl.: konyhai ecsettel, habverővel. Lehet közös képet készíteni, egymás vonalait kiegészíteni vagy egy formából felismerhető alakot „varázsolni”.Nem kell ragaszkodni ahhoz, hogy asztalhoz ülve rajzoljon, teheti ezt hasalva, térdelve vagy az asztal mellett állva.  Ha még ezek után sem szívesen fog a gyermek ceruzát, akkor próbáljunk olyan feladatot keresni, ami az érdeklődési körének megfelelő pl.: Forma 1-es autópálya rajzolása.